Magyar Zoltán könyve a Documentatio Folkloristica címmel 2015-ben indult kiadványsorozat második köteteként a szerző eddig még publikálatlan mondagyűjtéseit teszi hozzáférhetővé. Mindazokat az utóbbi két és fél évtizedben felszínre került folklóralkotásokat, mely gyűjtések bár nem voltak monografikus igényűek, ám egy-egy kisebb tájegység vagy település mondahagyományáról szemléletes képet nyújtanak, összességében pedig olyan antológiaszerű válogatásként hatnak, amely e prózaepikai műfaj tekintetében az egész Kárpát-medencét lefedi és illusztrálja - a Nyugat-Dunántúltól Gyimesig, a Szerémségtől a Tornai-karsztvidékig, a Dunakanyartól Észak- Erdélyig, Kárpátaljától a Székelyföldig. A népköltészeti gyűjtemény részeként közölt 1920 folklórszöveg, valamint a történetmondói arcéleket vizuálisan is felvillantó kép-melléklet egy a szinte szemünk előtt alámerülő tradicionális világról szóló és még empirikusan is megtapasztalt híradás, a magyar kulturális örökség integráns része.
MAGYAR ZOLTÁN (1967) az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Eddig 87 önálló kötete és közel kétszáz egyéb tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelven. Magyarországon kívül tíz országban végzett néprajzi terepmunkát. Alapító szerkesztője a Magyar Népköltészet Tára, a Documentatio Folkloristica és a Documentatio Epica című szövegfolklorisztikai könyvsorozatoknak. 2011 óta a Néprajztudományi Intézet évkönyvének (Ethno-Lore) szerkesztője. Fő kutatási területei: folklórszövegek tudományos rendszerezése, történeti mondák, magyar néphit és szentkultusz, mesemondók repertoárja.
