A csalogány elszállt

Ötven évvel ezelőtt, 1957. június 28-án végezték ki a végzős orvostanhallgató Tóth Ilonát. Az ellene felhozott vád szerint a lány orvosi hivatásával visszaélve különös kegyetlenséggel, „embertelen vadállatként” meggyilkolt egy eszméletlen embert a Domonkos utcai szükségkórházban, amelynek az élére a forradalom napjaiban őt kinevezték. A későbbiek során Kollár Istvánnal szemben az volt a felkelők gyanúja, hogy ávós ügynök, aki a forradalmárok megfigyelésével lett megbízva. A hivatalos álláspont szerint a valójában ártatlan rakodómunkás kegyetlen halálát egy szerencsétlen fotónak köszönhette, amelyben sógora ávh-s törzsőrmesteri egyenruhájában fényképezette le magát, családi körben. Tóth Ilona és társai a nyomozás során részletes beismerő vallomást tettek, s ezt a későbbiekben sem vonták vissza. Három hónappal a forradalom leverését követően a páratlanul nagy nyilvánosságot kapó, a filmhíradó által közvetített és nyugati újságírók szeme láttára zajló tárgyaláson elsőfokon három, másodfokon hat vádlottra mértek halálos ítéletet. A szakmai és politikai vita a mai napig is tart: elkövette-e Tóth Ilona a terhére rótt bűncselekményt, vagy egy olyan koncepciós perrel állunk szemben, amelynek legfőbb célja Tóth Ilona és társai ügyén keresztül a forradalom és a forradalmi ifjúság lejáratása volt.