Élünk,
gondolkodunk, mi is a helyünk ebben a világban. Rácsodálkozunk a természet
szépségére, és kezdjük keresni, mi ennek a tökéletességnek a forrása.
Vágyakozunk,
hogy valami kitisztuljon bennünk, csend, békesség, nyugalom, szeretet vegyen
körül.
Keresünk. Néha kiáltva, hitetlenül, de hinni akarunk,
mert nem lehet véletlen jelenlétünk a világban. És egyszer csak eljutunk az
imádságig. Az imádságig, ahol ketten vagyunk.