Dalotti Tiborral beszélget Bodnár Zita
Dalotti Tibor (Budapest, 1963. május 11. -) koreográfus. „Én nem hallom a zenét, hanem látom. Szerintem a tánccal is kifejezhető Isten.”
Ha valaki megnézi a darabjaimat, azt mondhatja, hogy ennek nem sok köze van Istenhez, én pedig azt válaszolom, hogy de igenis, nagyon sok, mert nem tudnék ilyen koreográfiákat rendezni, ha nem kaptam volna meg azokat a talentumokat, amivel az Úristen megajándékozott, és nem tudnék úgy dolgozni, ahogy teszem, ha a munkámat nem kísérné Isten áldása.
Véleményem szerint az emberi testnek is megvan a maga teremtett szépsége, és én azt igyekszem megmutatni a mozdulatok segítségével.
A Szentírásban olvashatjuk, hogy a test a lélek temploma. Tehát az nemcsak a bűn forrása lehet, hanem annak a szentségét is meg lehet élni.
Nyilván a nyers szexualitás nem az emberi méltóságot, teremtett mivoltunk szépségét hangsúlyozza.
A testet azonban a mozdulatok által a maga méltóságában és szentségében is meg lehet mutatni, ez így Istent dicsőíti.
