Déry Attila: Alak és forma

Borítóterv: Kissík
Borító: papírkötés
238 oldal
ISBN: 978 963 662 712 6
Kiadás éve: 2014

Korunkban a mellébeszélés, ha kellő nagyképűséggel párosul, bombabiztos „műveket” hoz létre, amelyek gyakorlatilag támadhatatlanok – főleg azért, mert több szőr nő a kavicson, mint ahány új gondolat van bennük. Vannak, akik azt hiszik, az óvatosság tapintat, a határozottság viszont udvariatlanság. Holott a határozottság az igazi udvariasság; lehetővé teszi másoknak, hogy megértsék, ki vagy valójában és mit akarsz mondani.

Az ókor óta együtt éltünk világképeinkkel – mindig olyannal, amilyet fabrikáltunk magunknak, ha úgy tetszik, olyannal, amilyet éppen érdemeltünk.

Nekünk ma már nincs világképünk – azaz olyan összefoglaló elképzelésünk életünkről és világunkról, amelynek természettudományos felét erkölcsi oldal egészíti ki és – ez a lényeg! – így alkot egységet. A világkép keresésének helyébe valamiféle „végső” társadalmi igazság keresése került.

A 20. század nagy filozófiai rendszerei már csak nagy igazolások. Az erkölcs adta „jót” és a logika diktálta „igazat” a politika diktálta „helyes” szorította ki.

A fizikusok kényszerűségből filozófussá váltak. Dicséretükre legyen mondva, válaszokat keresnek, de tisztában vannak korlátaikkal. Eredményeik nélkül már nem lehet korunk világképét megalkotni. Világról alkotott kép nélkül élni ugyanis nehéz. A „hol vagyunk?” kérdésének lényege igazából az, hogy „hol a helyünk?”, amihez a gondolkodók hozzáteszik, hogy „miért vagyunk?” és az alkotó emberek pedig azt, hogy „mi a célunk?” E kérdésekre kerestem választ magamnak – hiszen nem lehet kérdéseket feltenni válaszok keresése nélkül.