A holland szerzőpáros nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a búcsúzó évszázad alkonyán mérlegre tegye a kommunista tanokat és gyakorlatot. Bár vizsgálódásuk középpontjában a lenini szovjet példa áll, ennél lényegesebben több az, ami őket érdekli. Alaptételük értelmében a kommunizmus már eszme formájában sem nélkülözte azokat az elemeket - nevezetesen az erőszakot, a meghatározott társadalmi csoportokkal való szembenállás irracionális eltúlzását, az állam elhalása örvén a totális diktatúra bevezetésének javallatát - amelyek a megvalósítás során, a társadalomátalakítás terrorisztikus gőgjében annyi tragédiát okoztak. Könyörtelen messianizmusnak nevezik a szerzők a kommunizmust, mert térnyerését szenvedés és könynyek, munkatáborba hurcolt és éhínségre kárhoztatott ártatlan milliók kisérték.A ház, amelyet a társadalomátalakítás e fanatikusai terveztek, lakhatatlannak bizonyult, gyenge volt az eszmék tartószerkezete és a falak tapasztására a vér nem bizonyult alkalmas kötőanyagnak. Ez a könyv a kommunizmus elméleti és gyakorlati zsákutcájáról és a felelősségről beszél.
