Lóránt Károly – mérnök, közgazdász

Lóránt Károly (Budapest, 1942) mérnök-közgazdász, gazdasági elemző, kutató és publicista. 1966-ban szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályáját az Elektromechanikai Vállalatnál fejlesztőmérnökként kezdte, ahol televízió-adóantennák tervezésével és fejlesztésével foglalkozott. Négyéves mérnöki pályafutását követően közgazdasági tanulmányokat folytatott, és mérnök-közgazdász képesítést szerzett.

Rövid ideig az Országos Piackutató Intézet munkatársa volt, majd 1972-ben az Országos Tervhivatal Távlati Tervezési Főosztályára került. Közel két évtizeden át foglalkozott hosszú távú gazdasági előrejelzésekkel, makrogazdasági prognózisokkal, a magyar gazdaság és ipar helyzetének elemzésével, az eladósodás kérdéseivel, valamint gazdasági és demográfiai modellek kidolgozásával. Feladatai közé tartozott a különböző minisztériumok és szakértői műhelyek által készített részanyagok összegzése és nemzetgazdasági szintű koncepciók kialakítása; később az összefoglaló osztály vezetője lett.

Az Országos Tervhivatal megszűnését követően, 1990-től az ECOSTAT elődjeként működő gazdaságkutató intézetben folytatta munkáját, ahol elsősorban gazdasági elemzésekkel és előrejelzésekkel foglalkozott, később pedig a gazdaságpolitikai osztályt vezette.

2003-tól az Európai Parlamentben dolgozott szakértőként. Munkája során európai gazdasági, társadalmi és demográfiai kérdésekkel, valamint az európai integráció intézményi és gazdaságpolitikai problémáival foglalkozott. 2005-ben The Demographic Challenge in Europe címmel készített tanulmányt, amelyben hosszú távú demográfiai modell segítségével vizsgálta Európa népességének várható alakulását és a bevándorlás lehetséges hatásait. A tanulmány az Európai Parlament honlapján is megjelent, és később több nemzetközi publikáció hivatkozott rá.

2009-től 2019-ig Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő munkáját segítette tanácsadóként. Eközben 2010 és 2012 között a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető főtanácsosaként is dolgozott.

Később a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkájában vett részt. Kutatásainak egyik központi területévé a rendszerváltozás gazdaságtörténete és gazdaságpolitikai előzményei váltak. Szerkesztésében jelent meg 2015-ben A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések, 2017-ben pedig Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben című kötet.

Szakmai és kutatói tevékenysége mellett évtizedek óta rendszeresen publikál gazdasági, társadalmi, európai uniós és geopolitikai kérdésekről. Írásai számos sajtóorgánumban megjelentek; jelenleg is rendszeresen publikál a Magyar Nemzetben.

Önálló és szerkesztett köteteiben elsősorban a magyar gazdaságpolitika, a rendszerváltozás gazdasági folyamatai, az Európai Unió, a demográfia, a geopolitika és a klímapolitika kérdéseivel foglalkozik. Művei között található többek között a Gazdaságpolitika más megközelítésben (1997), Az Európai Unió jövője és Magyarország mozgástere (2015), Falra hányt borsó – Harcban a neoliberalizmussal 1972–1999 (2019), Világvége helyett – Tények a klímaváltozásról és a megvalósítható klímapolitikáról (2022), valamint a Kairosz Kiadónál 2024-ben megjelent Nagy hatalmi játszmák – Geopolitikai elméletektől az ukrajnai háborúig és Rendszerváltó pártprogramok 1989–90. Legújabb kötete, a Klímaváltozás – és az Európai Unió klímapolitikája 2026-ban jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában.