A nyugati civiliáció eddigi legmélyebb krízisének egyik fő oka a liberalizmus jelenleg uralkodó formáján alapuló erkölcsi és politikai konszenzus önromboló volta, arra való teljes alkalmatlansága, hogy hosszú távon működtesse a társadalmat.
A kötet kiútkeresés gyanánt e konszenzus radikális felülvizsgálatát javasolja: egy olyan erkölcsi paradigmára való áttérést, amely nem egyoldalúan az egyének szabadságát és egyenlőségét hangsúlyozza, hanem tekintettel van a társadalomnak mint az egyéneket túlélő egésznek a tartós fennmaradására és virágzására is, mert enélkül hosszú távon a szabadság és az egyenlőség sem lehetséges.
Az új paradigma ugyan visszatérést jelent a hagyományos értelemben vett természetjoghoz, de különbözni fog annak klasszikus formájától: számol a modernitáshoz vezető történelmi folyamat megfordíthatatlanságával, és megőrzi a liberalizmus maradandó vívmányait is.
