Close
RSS

Média

Pro Cultura Christiana-díjban részesült Szekeres Erzsébet- 2017. szeptember 7.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana-díjat adományozott Szekeres Erzsébet képzőművésznek, aki a Kairosz kiadó több könyvét is illusztrálta. A kitüntetést a testület nevében Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta át szeptember 5-én Vácott a Testület őszi ülésének első napján. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet munkásága folyamán Szekeres Erzsébet a keresztény kultúra továbbadásáért végzett. 

A Magyar Kurír közölt egy fényképes cikket az eseménytől. Itt megtekinthető.

Hozzászólások ( d)
Hidvégi Handl Iván: „Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng…”- 2017. július 7.

Megjelent a  Magyar Kurír oldalán Bodnár Dániel tollából egy recenzióHidvégi Handl Iván: „Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng…” című könyvről.

A szerző óbudai, sváb származású, 1934-ben született Budapesten. Könyvében az óbudai 21. számú Gárdonyi Cserkészcsapat történetét írta meg, személyes emlékeinek a felidézésével.

A házépítés legfontosabb része az alapozás. Ha rossz az alap, a ház megsüllyed, esetleg össze is dől.  Így van ez a gyereknevelésben, a pedagógiában is, és ezért találta ki Robert Stephenson Baden Powel  angol tábornok 1908-ban, Angliában a cserkészmozgalmat. Ez a gyerek- és ifjúsági mozgalom valláserkölcsi alapon állt és áll ma is. Fegyelemszeretetre, jellemépítésre, leleményességre, önzetlenségre, vallásosságra nevelésre törekszik. Hazánkban az első csapatok 1910–1913-ban alakultak, megalapítá­sukban a Református Egyház járt az élen. A szerző e könyvében az Óbudai, 21. sz. Gárdonyi Cserkészcsapatotbemutatva készít keresztmetszetet a hazai cserkészet történetéről.

Idézetek a könyvből:

Kedves fiatalok! Drága öreg barátaim!

Biztosan vannak köztetek olyanok, akik könyvem címe hallatán azonnal tudják, mire kell gondolnunk, de talán olyanok is akadnak, akik viharos történelmünket felidézve valamilyen politikai felhívásra, buzdításra gondolnak, pedig higgyétek el, hogy mindenféle uszítás, felbujtás távol áll tőlem. Egyszerűen még most is, öreg fejjel, a fülembe cseng hajdani lelkes fiatalságom cserkészindulójának dallama, ritmusa, melynek szövegét a híres piarista tartományfőnök, cserkész példakép, Sík Sándor olyan zseniálisan írt, fogalmazott meg, zenéjét pedig Turry Peregrin szerzette.

...

Unokám kicsi kora óta gyakran teszi fel a kérdést: “Nagypapa! Milyen volt, amikor te kisfiú voltál? Te is voltál cserkész? És milyen volt a cserkészet? Annyit én is tudok róla, hogy valamilyen ifjúsági szervezet volt, de sajnos többet nem.” Én ma már a nyolcvanharmadik évemet taposom, de megpróbálok visszaemlékezni cserkészéveimre. Előrebocsátom, hogy nem fogom tudományos értekezéssel untatni olvasóimat, inkább könnyűhangvételű, olvasmányos történetekkel szeretném bemutatni Óbudának, fatornyos hazámnak cserkészéletét.

Hozzászólások ( d)
Magyar Katolikus Rádió - Szép írás - Domonkos László - Rókusi Alkony- 2017. június 26.











     
MAGYAR KATOLIKUS RÁDIÓ

SZÉP ÍRÁS

ADÁS INFORMÁCIÓK    
Elhangzott: 2017.06.18. 13:30
Hallgatható: (Itt)

Legkedvesebb könyveim szerkesztő:
Pozsgai Nóra;
DOMONKOS LÁSZLÓ író
Rókusi alkony:
Szép lányok, csibészek, kiskocsmák, disznók és galambok, avagy szeged-külvárosi romantika, krúdysan.


A Szent István könyvhétre jelent meg a Kairosz kiadó "Féltett kishazák" című új sorozatának első köteteként a Rókusi alkony, amely Domonkos László szűkebb szülőhazáját, a szegedi munkásnegyedet mutatja be színesen, ízesen, humorral és nosztalgiával.


Szeged Rókus városrészéről írt könyvet Domonkos László író, újságíró. Habár évtizedek óta Budapesten él, mégis úgy érzi, „Szeged Angyalföldje” örökre rányomta bélyegét a lelkére, megmaradt a szívében.



„Szeged egyszerre a napfény és a sötétség városa. Ambivalens, Janus-arcú a viszonyom vele. Felnőttem úgy, hogy Szeged a félelmetes Pol Pot megye központja volt. Mostanában mégis egyre gyakrabban jövök Szegedre, pedig a szüleim meghaltak, a barátaim eltűntek” – mondta Domonkos László, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívuma munkatársa, aki rendszeresen publikál a Magyar Idők és a Magyar Hírlap című lapokban, szülőföldjéről írt könyvet. Rájött, hogy nem is Szeged miatt járt egyre gyakrabban a városban, hanem valamit érzett a rókusi múlt iránt, ahol élete első negyed évszázadát töltötte. Ennek eredménye lett a Féltett kishazák sorozat első tagja a Rókusi alkony. Az 1951-ben született szerző Rókusa ma már a múlt része, pont ezért kívánt írni róla.


A kötetet Szegeden is bemutatta, a rendezvényen a szintén rókusi Bátyi Zoltán újságíró volt a beszélgetőtársa. Habár gyerekkorukban nem ismerték egymást, mégis sok szálon kapcsolódtak a másikhoz. Bátyi és Domonkos apja együtt szolgált katonaként, s a budapesti újságíró nyaranta idősebb Bátyi Zoltánnál jelentkezett a konzervgyárban felszerelésért.

Nosztalgiával emlékezett vissza Domonkos László fiatalkorára, a megmaradt pillanatokból csemegézett könyvében. Az Árvíz utcában Párizsról, a háborúról mesélő szomszédnő, „a jámbor, zseniálisan buta és homoszexuális Tari Matyi”, Fejér Dénes első tanácsai az újságírásról, a focizások, a bulibázisok, a barátja családjának három szobás lakása, ahol a méretek ellenére is csak az udvaron volt WC. Úgy érzi, ami benne van a fejében az a valóság, erről érdemes írni, ha tudja is, mára mindez fikcióvá vált.

Bátyi Szeged Angyalföldjének nevezte Rókust, hiszen ez volt a munkásnegyed. „A ’60-as években elképesztő szegénység volt. Mindent gondoltunk, csak azt nem, hogy a munkásosztály kezében van a hatalom” – emlékezett vissza. Természetes fejlődésnek tartja a városrész változását, bár nem tagadta, fájt neki, hogy gorombán elzavarták, mikor nemrég be akart nézni annak a nemrég felújított háznak az udvarába, amelyben felnőtt: „ma drágán kelnek el a lakások, de az emberek bezárkóznak, nem ismerik egymást.”

Domonkos László szerint a jellemére is hatottak a rókusi évek. „Vaddisznóságot, durvaságot, bárdolatlanságot, flegmaságot, védekezésként megjelenő rinocéroszságot adott, ami nem volt más, mint a körülményekre adott reakció” – így a könyv szerzője. Mindennek jó hasznát vette a munkája során, kollégái azt mondogatták, „Dominak a hátán fát lehet vágni”. Nem véletlenül, mert „belénk verte, ránk ragasztotta ezt Rókus”.


Hozzászólások ( d)
Cséfalvay Zoltánnal, a nagy korszakváltás című könyv szerzőjével folytatott beszélgetést Szentgáli Edit. Pálos László kérdezte a szerzőt. A filmet a kérdésekre adott válaszokból állította össze.- 2017. június 26.




A könyvbemutató




Hozzászólások ( d)
A KarcFm. Rádió Regiszter c. műsorában a Csath Magdolna közgazdász professzort új könyvéről Kovács Anita szerkesztő-műsorvezető kérdezte.- 2017. június 19.



Érdekes tanulságokkal szolgál, ha a 10-15 évvel ezelőtti közgazdasági elemzéseket összevetjük a maiakkal. A témák keveset változnak, a szerepek azonban olykor cserélődnek. A 10-15 évvel ezelőtti  döntéshozók például  ma a  ellenzéki kívülállóként fogalmazzák meg ugyanazokat a kritikákat, amelyeket egykor az ő fejükre olvastak. Csath Magdolna közgazdász professzor asszony azonban az egymásra  mutogatás helyett inkább azt szeretné,  hogy a tervek, a kudarcok, de a megvalósult ígéretek is hasznosuljanak,  és  jó életminőségű, értelmes munkákat kínáló ország legyünk.

Ezzel kapcsolatos gondolatait az általunk kiadott  
A múltból a jövőbe c. kötetben olvashatják.
A témáról és a könyvről 
KarcFm. Rádió Regiszter című műsorában a Szerzőt, 2017. június 15-én  Kovács Anita szerkesztő-műsorvezető kérdezte.



Hozzászólások ( d)
1 2 3 4 5 Következő ... Utolsó